Sena Dagadu: „Van, hogy sokszor a nagyon pici koncertek lesznek azok, amelyekre szívesen emlékszünk vissza”

Fotó: Sena Facebook

Október 8-án A Szabó Ervin Könyvtárban lépett fel Sena Dagadu. Az énekesnő tíz éve az Irie Maffia tagja, de önálló dalaival, hangulatos koncerteket is ad. Míg az Irie Maffiával hatalmas bulikat csinálnak, és a közönség extázisban érezve magát tombol, addig Sena önálló koncertjei dallamosak és meghittebbek. A közeg talán lényegtelen is, a jelenség, ami magával ragadó. Senával beszélgettem.

Miért szeretsz ingyenes koncerteket adni, akárcsak a mai?

Sena: Miért szeretek?(nevet) Ez egy jó kérdés. Egyrészt olyan mintha az embereknek, a rajongóknak adnál egy ajándékot. Most például a Szabó Ervin Könyvtár pályázott, hogy legyen ez az esemény, és ilyenkor ki van fizetve a technika és ez egy ajándék, hiszen mindenki jöhet, aki regisztrál. Ez egy szép gesztus.

Fotó: Zsolnai Ádám

Akkor ez a könyvtáras koncert a pályázat által jött létre. Ti kaptátok a felkérést vagy jelentkeztél erre a lehetőségre? Hiszen azért elég szokatlan helyszín egy koncerthez.

Sena: Én már játszottam itt a könyvtárban a W.H. Shakespeare-szonettek és dalok zenekarral. Az a kisebb teremben volt és csodálatosan működött. A Szabó Ervin Könyvtár pedig megkérdezte, hogy lenne-e kedvem csinálni egy önálló koncertet én pedig annyit feleltem, hogy IGEN! Hiszen ez tényleg egy gyönyörű szép hely. Örülök, hogy így szóba jöhetett, hogy én is fellépjek itt, mert nem mindennap tud az ember ilyen szép környezetben fellépni.

Melyiket szereted jobban: A kisebb családiasabb koncerteket vagy nagyobb tömegek előtt játszani, mint például az Irie Maffiával?

Sena: Nincs ilyen, hogy preferálnék, egyiket-másikat a nagysága miatt. Minden koncertnek teljesen más hangulata van. Minden jelenlévő embernek más energiája van. Minden koncertnek tényleg van egy sajátos ízvilága, egy sajátos hangulata, amitől különleges lesz. Úgyhogy nyilván nagyon jó, hogyha rengetegen tombolnak, és teljes őrület van, de az is nagyon finom, ha intim hangulatban kevés embernek egy finom műsort tudsz összerakni. Úgyhogy mindegyiket nagyon szeretem, nincs ilyen bennem, hogy csak a nagy koncerteket szeretem. Van, hogy sokszor a nagyon pici koncertek lesznek azok, amelyekre szívesen emlékszünk évekkel később vissza, hogy az milyen jó volt.

Milyen változás állt be az életedbe, amikor beléptél az Irie Maffiába?

fotó: Sena Facebook

Sena: Nagyon sok minden történt az elmúlt nagyjából tíz évben, mióta beléptem az Irie Maffiába. Szóval ezt így nehéz ügyesen megválaszolni. Ugye 10 évvel ezelőtt egészen fiatal, húszas éveim elején voltam és nem volt se konkrét tervem az élethez, se komoly munkám, szóval pont egy ilyen határponton álltam, hogy visszaköltözzek-e Ghánába és ott telepedjek-e le. Tényleg egy hajszál választott el. Akkor kértek meg a srácok, hogy csatlakozzak és csináljuk meg a ’Hands in the air’ lemezt. Azóta nagyon sokat fejlődtem és tapasztaltam, hiszen egy 12 fős zenekart összetartani már csak alapoktól is nehéz. Az összetartás, a próbák, a koncertezés, az alkotás, megtanulni együtt működni ennyi emberrel ilyen szinten, és folyamatosan próbálni, növelni, megújulni ez egy ilyen életfeladat. Úgyhogy az elmúlt 10 év nagyon sok változást, sok érdekességet és izgalmat hozott, de legfőképpen azt hiszem tapasztalatot. Nagyon örülök, hogy úgy döntöttem végül, hogy csatlakozom.

Mivel tudtak meggyőzni, hogy a csapat tagja legyél? Vagy nem igazán kellett győzködniük?

Fotó: Zsolnai Ádám

Sena: Vicces, mert nem az volt az első alkalom, hogy kérték, hogy csatlakozzak. Az első alkalommal mondtam, hogy nem igazán az én világom, úgyhogy köszönöm szépen nem. De közben meg tudni kell, hogy mindenkit ismerek az Irie Maffiából tök régóta, már azelőtt, hogy összeálltak volna. Szóval egy kicsit húztam az időt, úgy két évig kellett, hogy várjanak. Mert igazából nem volt semmi, ami lekötött, semmi ami egyáltalán valami víziót adott volna a jövőképre, úgyhogy örültem, hogy van valami, ami egy cél lehet. Akkor az volt ilyen rövid cél, hogy csináljuk meg azt az egy lemezt és meglátjuk, hogy mi történik és lám-lám lett azóta egy csomó másik lemez.

 Milyen a férjeddel egy zenekarban lenni? Nem okoz ez nehézségeket néha?

Sena: Különösebben nem okoz nehézségeket. Nyilván van, hogy meg kell beszélnünk, vitatnunk, amiben nem értünk egyet, de az nem azt jelenti, hogy nem tudunk együtt dolgozni.  Én nagyon szeretem, hogy együtt dolgozunk, mert annyira sokat megyünk és elvagyunk és éljük a zenei életünket. Hogyha nem együtt járnánk, akkor nem is tudom, hogy milyen fajta férjem lehetne, mert nem találkoznánk soha. Úgyhogy így legalább tudunk együtt lenni és ez egy ilyen finom egyensúly, tánc megtanulni együtt dolgozni, családot fenntartani, szeretni egymást és nyugodtnak lenni. Igazából ez egy kommunikációs lecke, hiszen mindent lehet, hogyha minden meg van beszélve és nincs bezsebelt sértődés, meg féltékenység. Az a jó, hogy van közös célunk, így könnyű.

fotó: Zsolnai Ádám

A kislányod mindig elkísér titeket fellépni? Vagy hogyan tudod megoldani a késő esti koncertek mellett ezt a dolgot?

Sena: Nem mindig jön velünk az azért luxus lenne. Leginkább azért amit te is mondasz, hogy a legtöbb koncert későn, éjszaka szokott lenni. De amikor tudjuk és amikor ráérünk és neki sincsen másnap iskola, akkor eljön, mert fontos látnia, hogy mivel foglalkozunk, mit csinálunk, hogyan csináljuk. Úgyhogy, amikor lehet elvisszük. Mint például ma is itt van, mert kellemes a környezet, délután négy óra. Miért ne jönne? Amikor pedig éjszaka van és el kell mennünk, akkor a szokásos módszerek, azaz a család segít legfőképpen és van egy bébiszitterünk, úgyhogy megoldjuk szépen.

 

Fotó: Sena Facbook

Tervezel magyar dalt valamelyik önálló lemezedre?

Sena: Ilyen konkrét tervem nincsen. Nem nagyon alkatok úgy, hogy leírom, hogy mit akarok, hanem inkább intuitív. Leülök a gép elé, és ami jön, azt rögzítem és abból kiválogatom, hogy miből lesz lemez. Hogyha úgy alakul, akkor nyilván nem fogok ellene harcolni, de alapvetően mikor leülök alkotni, akkor azt angolul teszem, és nem nagyon erőltettem, hogy magyar dalt írjak, mert nem tudom, hogy elvárják-e tőlem az emberek vagy sem. Azért nem is nagyon bízom a magyar tudásomban, hogy egy kiváló számot írjak, de lehet, hogy lesz olyan.

Hogyan inspirálódsz? Különleges élményeket idézel fel, vagy csak leülsz és jönnek a szavak, amik dallá formálódnak?

Sena: Változó. Van, hogy konkrét esemény történik meg, és akkor rögtön fel kell dolgoznom, vagy ki kell írnom. De sokszor úgy van, hogy leülök és játszom a zenét és ami jön. Van, hogy felhalandzsázok valamit és próbálok értelmet rakni a halandzsához, hogy a dallam meg a ritmus meglegyen a szöveggel. És ez egy ilyen vicces játék mintha puzzlet készítenél. Általában ha meg van az első mondat, akkor meg van, hogy milyen irányba megy a dolog. Figyelem a környezetemet, és ami hatással van rám azt feldolgozom.

Több interjúban is olvastam, hogy Ghánában is nagyobb sikereket szeretnél elérni. Hogy áll jelenleg ez a projekt?

Sena: Most idén nem tudtam olyan nagyon sok mindent csinálni. Van egy ilyen alapismeretségem Ghánában, ami most tök jó és még mindig tervben van, úgyhogy a következő megjelenő dolgaimból elég sok minden Ghána felé van célozva.

Sokszor visszalátogatsz Ghánába? Bizonyos eseményekre vagy amikor épp kedved van?

fotó: Zsolnai Ádám

Sena:. Évente nagyjából 1 és 2 hónap közötti időt szoktam kint tölteni. Ez oly kevés ahhoz, hogyha valaki alapozni akar egy jelenlétet egy helyen, úgyhogy ezen valahogy próbálok változtatni, de még nincs meg a receptje hogy hogyan. Amíg itt sűrű programunk van főleg a koncert szezonban, úgy nehéz külön szakadni. De például tavaly is volt lehetőségünk egy úgynevezett fesztivált csinálni Ghánában. Magyar kulturális hét volt, úgyhogy mentünk magyar zenekarokkal, meg egyéb kulturális programokkal bemutatkozni. És remélhetőleg ezt tudjuk is folytatni. Ez egy jó lehetőség arra, hogy Magyarország és Ghána kommunikáljon zeneileg. Remélhetőleg ez is hoz egy lehetőséget arra, hogy többet legyek ott, többet foglalkozzak a ghánai zenészekkel.

Senaval legközelebb ma este találkozhattok a Kuplungban!

Készítette: Zörényi Laura