Talán érdemes és érdekes néhány dolgot megtudni a keresztény kultúrkör egyik legfontosabb ünnepéről.
Az általános megfogalmazás és a keresztény hagyományok szerint a karácsony, a kis Jézus születésének napja. De lássuk csak, honnan ered ez az egész!
A Római Birodalomban az ünnepet a már erősödő Napisten, és Mithrász-kultusz nyomására a Kr.u. 3. században rendelték el. Az ekkor erősödő keresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta, így hamarosan az ő személyét is ehhez a naphoz kötötték. Krisztus személye, születése által kapcsolódik a téli napfordulóhoz. Csillagászatilag pontosan be tudjuk határolni a napot, de az ősi ünnepeknél egy-két napos eltérés előfordulhatott. A titokzatos égi jel, a betlehemi csillag megjelenése is a fényt szimbolizálja a születés éjszakáján, amely így mintegy második napként tündökölt, elhozva ezzel azt, aki az emberiség bűneiért fényként küzd majd meg a sötétséggel, elhozva a reményt.
Krisztus születésének megünneplése csak később, a kereszténység térhódításával került előtérbe, ám ezután fokozatosan egybekapcsolódott a téli napforduló pogány ünnepével. Ténylegesen Nagy Konstantin egyházi reformja, és a kereszténység államvallásként való bevezetése után, és a niceai zsinat intézkedései kapcsán 325 és 335 között került sor az ünnep elismerésére. Húsvéti böjthöz hasonlóan előkészületi napokat, adventet (advenio - eljön) csatoltak az ünnep elé.
Az ünnep minden nyelven saját nevet kapott, amely azt tükrözi, hogy ennek mindenhol különleges jelentősége van. A magyar „karácsony" szó szláv eredetű, és a „korcsun", azaz „lépő, átlépő” szóból származik. Ez a szó az újévbe való átlépést jelzi.
Az ünnep egyik legfontosabb jelképévé mára a karácsonyfa vált. Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A karácsonyi életfa ágait a népszokás szerint Katalin vagy Borbála napján állították vízbe, és az az ünnepre kizöldült, ezzel is az élet diadalát hirdetve a sötétség és a halál felett. Ezeknek a termőágaknak utódaként jelent meg később a karácsonyfa is.
A karácsonyfa állításának szokása Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. A század közepén már a polgárcsaládok körében is megünnepelték ezt a napot, így külön érdekesség, hogy amikor 1860 karácsonyakor Erzsébet királyné Madeira szigetén volt gyógykezelésen, Ferenc József e távoli helyre is küldött neki feldíszített fenyőfát. Angliába a német Szász-Coburgi Albert, Viktória királynő férje vitte az első karácsonyfát. A német területen kialakult szokás egész Európában elterjedt, kivándorlók révén a tengerentúli területekre is eljutott.
Ma már minden család állít karácsonyfát, színes gömbökkel, égőkkel feldíszítve, hogy aztán alá tehessék szép ajándékaikat.
Szabó Hajnalka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése