2017. július 23., vasárnap

"Ami rám van bízva, azt maximálisan kell megcsinálnom!" - interjú Szepesi Matyival


A Campus fesztivál Atomerőmű Fénytorony Pódiumán lépett fel a Konyha zenekar. Azonban a koncert előtt még kifaggattuk a zenekar frontemberét Szepesi Matyit:

KWzó: Részt vettetek a Nagy-Szín-Pad tehetségmutató versenyén. Hogy érzitek, milyen pluszt adott ez nektek?

Nehéz az ilyet mérni, de érezzük a pörgést magunk körül. Több a megkeresés, nagyon sok új arc van a koncerteken, olyan városban is, ahol keveset jártunk és nem voltunk úgy megalapozva. Mi ezt tűztük ki magunknak. Nem voltak nagy versenyambícióink. Az volt nekünk a fontos, hogy ez egy jó lehetőség, hogy eljussunk új emberekhez és úgy látom, hogy ez megvalósult.

KWzó: Szerinted a nyerési esély függött attól, hogy mekkora rajongótábora volt az egyes előadóknak/zenekaroknak?

Ezzel nagyon nem foglalkoztam. A végeredményen azért az látszik, hogy a Lóciéknak van egy komoly bázisa (szerk. - Lóci Játszik zenekarlett a Nagy-Szín-Pad verseny nyertese). De mondjuk mi sem panaszkodunk. Igazából nem tudom, hogy mennyiben számított. Nyílván az, hogy a szakmai szavazáson mögöttünk voltak, de a döntőbejutáshoz a közönségszavazat korrigálta azt a javukra.  

Fotó: CAMPUS FESZTIVÁL official
KWzó: Augusztus 16-án a Kobuci kertben hallhat titeket a közönség. Mivel készültök a koncertre? Lesznek esetleg új dalok?

Mindig lutri. Vannak ötletek, de nem nagyon tudunk próbálni. Nagyon sokat játszunk együtt és külön- külön is. A tavaly őszi lemezbemutató óta főleg az új lemez dalait vittük szinte mindenhova. Ahova tudjuk a fúvószenekart is visszük, akik most is itt vannak, ezért a Kobuciban valószínűleg az lesz, hogy előveszünk olyan számokat, amik viszont ebben az évben kimaradtak. 3 lemezünk van, ez már több mint 30 szám. Kapjuk folyamatosan a szemrehányásokat, hogy ezt vagy azt miért nem játszottuk. A Kobucira tehát elővesszük azokat a dalokat is, amik nem férnek bele az átlag repertoárba.

Alexandra Létai (@l.szandi) által megosztott bejegyzés,

KWzó: Sose lehet eleget tenni a közönségnek.

Nehéz ez, mert van pár olyan dal, aminek saját rajongói vannak: a Mantra vagy pl. a Dupla skorpió ilyen mélyebb, kevésbé bulizós számok, amik nagyon sokat jelentenek embereknek. De hát nem is mindig illenek ezek egy fesztiválműsorba, másrészt meg tényleg nem fér bele nagyon sok dal. De múlthéten volt olyan, hogy az Alte Rábán annyira Dupla skorpióztak, hogy a végén eljátszottuk, bár nem terveztük.

KWzó: Akkor szoktatok random számokat is beiktatni koncert közben?

Ritkán, mert amikor úgy van, hogy viszünk vetítést és viszünk fúvósokat, akkor nehezebb variálni, mert nehéz lekommunikálni fényessel, hangosítással, vetítéssel. Bár pont az Akváriumban volt egy ilyen, hogy elkezdtem énekeltetni a közönséget és rohantam le a monitoroshoz, hogy szóljon a fényesnek, mert annyira komikus volt, hogy ment a variálás, bár többet ilyet nem csinálunk. De olyan koncerteken mikor tényleg csak hárman vagyunk és csak össze kell nézni, akkor tudunk variálni és akkor csinálunk ilyet is.


KWzó: Legutóbbi klipetek poénosan egy konyhában játszódik, a Szerelem. Tervezgetitek már a következő klipet az albumról?

Gondolkodunk már. Van egy dal, ami nem feltétlen egy nagy sláger, ha már nálunk lehet egyáltalán slágerekről beszélni. Ez a szám nekünk fontos és van rá egy konkrét ötlet, amit szeretnénk rá megcsinálni.

KWzó: Nem a Buborék?

Nem, de ezt a számot is nagyon sokan szeretik. Az is felmerült klip szinten. De szeretünk a kreatív megérzésinkre hagyatkozni. Ha van egy jó ötlet és beleszeretünk, akkor előbb utóbb úgyis azt fogjuk megcsinálni.

KWzó: Sokat sejtetően egy kicsit még rávezetnél minket?

A harmadik lemeze egyik dala, egy konkrét földrajzi hely és azon gondolkozunk, hogy ott adnánk elő, amiről szól. Ki lehet találni a tracklistből, egy utca neve ;)


KWzó: Ma este mind a Konyhával, mind a Magashegyivel fellépsz a Campuson, de más - más szerepben.

Azért jó két zenekarban játszani, mert amit az egyikben nem csinálhat meg az ember, azt a másikban megcsinálja. Különböző alkatrésze vagyok. Egyiknek a motorja, a másiknak meg a sebváltója.

Melyik pozíciót szereted jobban? Inkább előtérben szeretsz lenni, vagy csapatjátékosként részt venni a bandában?

Mindkettőt szeretem nagyon. Nyilván folyamatosan előtérben lenni teher is. Baromi jó, de nyilván abba jobban bele tudsz csavarodni. A Magashegyinél olyan szempontból könnyebb nekem, hogy nem én vagyok a középpontban. Nyilván azt a kis kockát, ami rám van bízva, azt is maximálisan kell megcsinálni. De néha az jó, hogy nem rajtam van az, hogy én vigyem a zászlót. Bár a Konyhában is a srácok egyre aktívabbak e téren. 

Készítette: Létai Alexandra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése