A Campus fesztivál Atomerőmű Fénytorony Pódiumán lépett fel a Konyha zenekar. Azonban a koncert előtt még kifaggattuk a zenekar frontemberét Szepesi Matyit:
KWzó: Részt vettetek
a Nagy-Szín-Pad tehetségmutató versenyén. Hogy érzitek, milyen pluszt adott ez
nektek?
Nehéz az ilyet mérni, de érezzük a pörgést magunk körül.
Több a megkeresés, nagyon sok új arc van a koncerteken, olyan városban is, ahol
keveset jártunk és nem voltunk úgy megalapozva. Mi ezt tűztük ki magunknak. Nem
voltak nagy versenyambícióink. Az volt nekünk a fontos, hogy ez egy jó
lehetőség, hogy eljussunk új emberekhez és úgy látom, hogy ez megvalósult.
KWzó: Szerinted a
nyerési esély függött attól, hogy mekkora rajongótábora volt az egyes
előadóknak/zenekaroknak?
Ezzel nagyon nem foglalkoztam. A végeredményen azért az
látszik, hogy a Lóciéknak van egy komoly bázisa (szerk. - Lóci Játszik zenekarlett a Nagy-Szín-Pad verseny nyertese). De mondjuk mi sem panaszkodunk. Igazából
nem tudom, hogy mennyiben számított. Nyílván az, hogy a szakmai szavazáson
mögöttünk voltak, de a döntőbejutáshoz a közönségszavazat korrigálta azt a
javukra.
Fotó: CAMPUS FESZTIVÁL official |
Mindig lutri. Vannak ötletek, de nem nagyon tudunk próbálni.
Nagyon sokat játszunk együtt és külön- külön is. A tavaly őszi lemezbemutató
óta főleg az új lemez dalait vittük szinte mindenhova. Ahova tudjuk a fúvószenekart
is visszük, akik most is itt vannak, ezért a Kobuciban valószínűleg az lesz,
hogy előveszünk olyan számokat, amik viszont ebben az évben kimaradtak. 3
lemezünk van, ez már több mint 30 szám. Kapjuk folyamatosan a szemrehányásokat,
hogy ezt vagy azt miért nem játszottuk. A Kobucira tehát elővesszük azokat a
dalokat is, amik nem férnek bele az átlag repertoárba.
KWzó: Sose lehet eleget tenni a közönségnek.
Nehéz ez, mert van pár olyan dal, aminek saját rajongói
vannak: a Mantra vagy pl. a Dupla skorpió ilyen mélyebb, kevésbé bulizós számok,
amik nagyon sokat jelentenek embereknek. De hát nem is mindig illenek ezek egy
fesztiválműsorba, másrészt meg tényleg nem fér bele nagyon sok dal. De
múlthéten volt olyan, hogy az Alte Rábán annyira Dupla skorpióztak, hogy a végén
eljátszottuk, bár nem terveztük.
KWzó: Akkor szoktatok
random számokat is beiktatni koncert közben?
Ritkán, mert amikor úgy van, hogy viszünk vetítést és
viszünk fúvósokat, akkor nehezebb variálni, mert nehéz lekommunikálni
fényessel, hangosítással, vetítéssel. Bár pont az Akváriumban volt egy ilyen, hogy
elkezdtem énekeltetni a közönséget és rohantam le a monitoroshoz, hogy szóljon
a fényesnek, mert annyira komikus volt, hogy ment a variálás, bár többet ilyet
nem csinálunk. De olyan koncerteken mikor tényleg csak hárman vagyunk és csak
össze kell nézni, akkor tudunk variálni és akkor csinálunk ilyet is.
KWzó: Legutóbbi
klipetek poénosan egy konyhában játszódik, a Szerelem. Tervezgetitek már a
következő klipet az albumról?
Gondolkodunk már. Van egy dal, ami nem feltétlen egy nagy
sláger, ha már nálunk lehet egyáltalán slágerekről beszélni. Ez a szám nekünk
fontos és van rá egy konkrét ötlet, amit szeretnénk rá megcsinálni.
KWzó: Nem a Buborék?
Nem, de ezt a számot is nagyon sokan szeretik. Az is
felmerült klip szinten. De szeretünk a kreatív megérzésinkre hagyatkozni. Ha
van egy jó ötlet és beleszeretünk, akkor előbb utóbb úgyis azt fogjuk
megcsinálni.
KWzó: Sokat sejtetően
egy kicsit még rávezetnél minket?
A harmadik lemeze egyik dala, egy konkrét földrajzi hely és
azon gondolkozunk, hogy ott adnánk elő, amiről szól. Ki lehet találni a
tracklistből, egy utca neve ;)
KWzó: Ma este mind a
Konyhával, mind a Magashegyivel fellépsz a Campuson, de más - más szerepben.
Azért jó két zenekarban játszani, mert amit az egyikben nem
csinálhat meg az ember, azt a másikban megcsinálja. Különböző alkatrésze vagyok.
Egyiknek a motorja, a másiknak meg a sebváltója.
Melyik pozíciót
szereted jobban? Inkább előtérben szeretsz lenni, vagy csapatjátékosként részt
venni a bandában?
Mindkettőt szeretem nagyon. Nyilván folyamatosan előtérben
lenni teher is. Baromi jó, de nyilván abba jobban bele tudsz csavarodni. A
Magashegyinél olyan szempontból könnyebb nekem, hogy nem én vagyok a
középpontban. Nyilván azt a kis kockát, ami rám van bízva, azt is maximálisan
kell megcsinálni. De néha az jó, hogy nem rajtam van az, hogy én vigyem a
zászlót. Bár a Konyhában is a srácok egyre aktívabbak e téren.
Készítette: Létai Alexandra
Készítette: Létai Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése