A huszadik századi magyar
fotográfia egyik legfontosabb alkotója – a három éve elhunyt Hemző Károly
(1928–2012) – életmű-tárlata 2015. december 4-től látható a Magyar Nemzeti
Múzeumban. A tárlat átfogó képet ad az utóbbi évtizedekben gasztrofotósként milliók
által kedvelt művészről, bemutatja mint eredeti sport- és városfotóst, vérbeli
riportert, lírai tájképábrázolót, valamint a lovas képek megújítóját is. A 700
m2-en felvonultatott több mint 200 fotó vintage-kópiák és eredeti negatívról
készített nagyítások, jelentős részben fekete-fehérben.
Sportos kezdet
A kiállítás első része a
sportfotósként a Honvéd Sportklubnál pályakezdő fotós munkáit idézi meg. Hemző
sosem tanult fotózni és sosem sportolt, ezáltal is hátránnyal indult, de
zsenialitása és tehetsége ezen felül tudott emelkedni. Fotográfiai berkekben
közkeletű a vélekedés: aki sportot magas színvonalon képes fényképezni, az
bármi mást is meg tud örökíteni. Fotóriporteri, művészi és későbbi alkalmazott
fényképészi tevékenysége élő bizonyítéka ennek. Az Aranycsapat tagjairól, és a
magyar sport egyik aranykorának sok neves szereplőjéről készített bravúros
felvételeket.
Az akkori technika kezdetlegesebb
volt, hiszen nincs exponálás gomb, ami a fotós helyett dolgozna. Így egy KO, célszalag
átszakítása vagy egy gól, tehát a megfelelő pillanat rögzítése kizárólag a
fényképészen múlott.
Magyarország igazi arca
A folytatásban annak a bő két
évtizednek a lenyomata látható, amikor is nemcsak sokoldalú alkotóként, hanem
képszerkesztőként és a magyar fotográfiai élet aktív alakítójaként is irányt
szabott a szakmának. Budapestet több mint hatvan éven át fényképezte sajátos
szemlélettel.
Hemzőnél soha sem váltak el az
alkotói irányok, korszakok, sohasem voltak kizárólagos témái, megközelítésmódja.
Sőt a kötelező rutinmunka végeztével számára fontos dolgokat is fényképezett, olyanokat is, ami akkor Magyarországon nem jelenhetett meg.
Jó értelemben vett mániája közé
tartozott megörökíteni minden évszakban, napszakban, számos nézőpontból és
stílusban a Duna-hidakat, főként a Lánchidat, a budai Várat. A főváros környéki
festői vidékek közül talán a Dunakanyar és Szentendre volt Hemző kedvence, de
ugyanígy figyelme középpontjában állt a balatoni táj, a maga szépségével és
mozgalmasságával, valamint a „lovas helyek”, elsősorban a Hortobágy, Apajpuszta
és Bugac.
Múltidézés
A kiállítás harmadik részében a múltidézés
kap főszerepet, ahol kortársak és a Hemző Károly Alapítvány által díjazott
fiatal fotóriporterek vallanak a művészről. Valamint dokumentumok tucatjaival
és korszakfestő installáció segítségével nemcsak Hemző Károly fotográfiai
életművét mutatja be, hanem az elmúlt hatvan év élményszerű megidézésére is
vállalkozik gazdag multimédiás, interaktív vetítésekkel (korabeli filmhíradók,
személyes interjúk, beszélgetés élet- és alkotó társával, Lajos Marival).
Lovak és látványok
Az életműben, így a kiállításban
is fő helyet foglalnak el a lovas-képek: „az életemben és a sorsomban két
főszereplő van: a ló és a nő” – vall erről ő maga egy interjúban. A magyar
fényképezők közül talán Hemző publikálta a legszebb fotókat a lovak életéről.
Lovairól több kiállítást és könyvet is készített.
A záró részben munkásságának
izgalmas része a gasztrofotózás jelenik meg. Ezeket a fotókat a társ és
szerzőtárs, Lajos Mari szakácskönyveiben adta közre: miközben nemzedékek
tanultak főzni e könyvekből, Hemző fotóit csodálhatták.
Az idős mester élete végéig
dolgozott otthoni műterme biztonságában. Nemcsak remek ételfotókat készített,
hanem művészi csendéleteket, finom zsánerképeket s rezignált intim önportrékat
is, amelyeket most láthat először a közönség, amiként az összes kiállított
fotónak csaknem a fele is most kerül először a nagy nyilvánosság elé.
A tárlat 2016. március 15-ig látogatható!
Belépőjegyek:
Normál ár: 1400Ft
Ifjúsági 6-26 év: 700Ft
Kedvezményes felnőtt egyéni ( 62-70 év ): 700Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése