A Padlás az a darab, amiben gyermek és felnőtt egyaránt örömét leli. Sikere és varázsa egyszerűségében rejlik.
Presser Gábor és Sztevanovity Dusán 1986 nyarán egy mesesorozaton és Zorán új albumán kezdett dolgozni, egy ötlet azonban új irányba terelte őket, ennek köszönhető a hatalmas sikerű musical megszületése. A Padlás ősbemutatójára 1988. január 27-én került sor a Vígszínházban, Marton László rendezésében, ahol azóta töretlen sikerrel játsszák. De országszerte láthatta már a közönség. Mi az előadást a Győri Nemzeti Színházban láttuk.
Sokszor ráfér a felnőttekre is egy kis mese. A Padlás pont az a darab, amit gyermek és felnőtt egyaránt élvezni tud. A történet mély mondanivalóval rendelkezik, mely gyönyörű dalokkal teljesedik ki. A Győri Nemzeti Színházban a díszletben, a jelmezekben és a színészi játékban sem kellett csalódnunk. A Padlás a maga nemes egyszerűségével igazán jó darab, amely a mai napig képes könnyeket csalni az ember szemébe, hiszen örökérvényű dolgokról szól. Sokakat emlékeztethet Saint-Exupéry Kishercegére, hiszen jól csak a szívévvel lát az ember…
A történet főszereplője, a fiatal Rádiós (Fejszés Attila), aki egy tudományos gépen, a Robinson (Koppány Zoltán) névre hallgató szuper-intelligens számítógépen dolgozik a padláson. Egyik nap négy különös lény toppan be hozzá. Azt állítják, hogy szellemek, és már több száz éve bolyonganak, várva, hogy eljöjjön értük a Révész, és együtt repüljenek el oda, ahol az örökre szépek élhetnek.
A történet főszereplőjét, a fiatal Rádióst Fejszés Attila remekül játssza. Ugyan a Fényév távolság című dalnál néhány magasabb hang nem teljesedett ki, de ezenkívül dalai szépen szóltak. Emellett Kiss Tünde Sünije végtelenül szerethető figura, bájos kisugárzásra és esetlensége minden alkalommal mosolyt csal a nézők arcára. Bende Ildikó bújik a humoros és szerethető, unoka nélküli nagymama bőrébe, aki szintén abban a házban lakik, ahol ez a varázslatos padlás található.
A szellemeket is ki kell emelnünk, hiszen Mohácsi Attila, remekül átadta a finom lelkű, bár kissé nárcisztikus, ugyanakkor művészi vénával megáldott Herceget. De ugyanolyan szerethető figura volt a zsörtölődő Lámpás bőrében Járai Máté. Öröm volt nézni Mózes Anita játékát is, hiszen gyönyörűen énekelt a Kölyök dalait. Venczel-Kovács Zoltán kissé nehéz szerepet kapott, hiszen a siketnéma, óriás Meglökő szellem bőrébe kellett bújnia, de egyetlen szó nélkül is érthető volt a játéka.
Ebben az előadásban a gengszter Barrabás és egyben a Révész szerepét Nagy Balázs játszotta, aki remekül átadta az ellenséges gengszter és a megmentő Révész figuráját. Jól állt neki a gonosz és a jó karaktere is. Török András Témüllerként lépett a színpadra, aki tökéletesen átadta a gonosz házmester szerepét.
A díszletek (Bátonyi György) és a jelmezek (Győri Gabi) is megteremtették az előadás mesés atmoszféráját. Ahogy a darab műfaja is jelzi félig mese, félig musical, hiszen jóval több prózai rész van benne mint, amit a műfaj általános szabályaitól elvárunk. Illetve valóban csak félig mese, hiszen több olvasata is lehet ennek a történetnek. Ha gyermekként nézi az ember, akkor a mesebeli elemek és a humor fogja meg, felnőttként pedig megértjük már a mélyebb tartalmat is: magány, elmúlás, őszinte szeretet. A zene, a szövegkönyv és a dalszövegek nem szájbarágósak, így mindenki saját maga értelmezheti a darabot. Szépen és érzékien mutatja be az elmúlást és a halált, illetve hangsúlyozza mennyire fontos az emlékezés.
A cikk a 2018. december 29-ei 15 órakor kezdődő előadás alapján íródott.
A bejegyzésben található fotók a Győri Nemzeti Színház oldaláról használtuk fel.
fotók: Fehér Alexandra
