Be kell vallani a legnagyobb Jonas, vagy Demi rajongóknak is, hogy az első rész nagyon gáz volt. A sztori lapos és kiszámítható volt. Sokkal, sokkal többet vártunk egy olyan filmtől, melynek a címét és szereplőit megtaláljuk mindenféle táskákon, és tolltartókon a boltokban.
De én kitartottam mellettük, és tudtam, hogy a második részre sikerül összeszedniük magukat. Ez már csak így szokott lenni, a második rész mindig érdekesebb és jobb az első résznél. Mint A kis hableány, vagy a Pán Péter esetében.
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miben volt a leginkább jobb a második rész az elsőnél, akkor gondolkodás végül rávágnám: mert most a Jonas testvéreknek több szerepe volt.


Mitchie és Shane kapcsolata a legbonyolultabb. Shane próbál minél több időt tölteni a lánnyal, aki viszont a próbákkal és gyakorlással foglalkozik, hogy a záró bulin leverjék a Star Tábort (ahol Dana lakik). Shane-nek ez nem tetszik, ezért csúnyán össze is vesznek, de még a film közepén kibékülnek, mert mind Mitchie rádöbben arra, hogy foglalkoznia kellene a fiúval, mind Shane rájön arra, hogy Mitchie a tábort szeretné megmenteni azzal, hogy egy tökéletes előadást hoz létre a záró bulira.
És ezt a tervét meg is valósítja. Miután még a tábor első éjszakáján leverte őket a Star Tábor egy igen látványos előadással, a záróbulin a Rocktábor vissza is vág egy másik, úgyszint látványos előadással, amikor a nézőközönség mögül legurítanak 25 doboznyi egy méter átmérőjű átlátszó strandlabdát, amelyet tévedésből küldtek 25 kiló felfújtnak való alma helyett.
A záróbulin való összecsapást a TV is közvetítette, és a nézők szavazata döntette el, hogy ki a jobb.
De sajnos minden hiába. A szavazók a hiper-modern Star Tábor előadását voksolták jobbnak. Amit nagyon szépen mutatnak. Egy szóval sem mondja ki senki sem. Néma csönd, van, és lassított felvételen látszik, ahogy Mitchie összetörve Shane ölébe esik, és a Star Tábor ugrál örömében. Azt hinnénk, hogy mindjárt bekiáltják, hogy tévedés az egész, és egy jó Diseny meséhez híven nyernek. De nem így van. Talán mégsem Happy End?
Dehogynem, hiszen nem lenne Disney-mese, ha nem lenne Happy End. Nem, az összecsapást nem nyerik meg, azt a meccset már akkor elvesztették, amikor a Star Tábor odaköltözött. De mégis, azzal zárul, hogy a Mitchie, Shane, és a többiek a tábortűz körül ülnek, és énekelnek. Boldogan. Hiszen rájönnek, hogy a tábor nem arról szól, hogy versenyezzenek, hanem arról, hogy jól érezzék magukat, és ez meg is történt az elmúlt másfél órában. Aztán felfedezik, hogy kenuk közelednek. Bizony, az ellenség kenuba szállt, hogy áthajózzon, egyrészt mert náluk nincs tábortűz, másrészt pedig hogy közöljék, hogy jövőre ide jönnek! Mert ők is inkább méltányolják a szórakozást és a mókát, mint a vértizzasztó próbákat az éjszaka közepén. Szóval mégis csak happy end.
Egy fergeteges film, amelyben van humor, dráma, és zene, zene, zene. Na és persze a csodás hangú Demi Lovato. És az elképesztően dögös Jonas tesókJ. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Szelke Blanka Zsófia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése