|
kép: m.cdn.blog.hu |
Hogyan
érhetjük el, hogy figyeljenek ránk? Hogy hitelesnek tartsanak? Hogy
kiemelkedjünk a versenytársaink közül, ha nem vagyunk született tehetségek ezen
a területen?
Április 27-én került
megrendezésre a KommOn Kommunikációs Szakkolégium szervezésében a Personál
Branding Konferencia. Az egész esemény a személyes márkaépítésről szólt. Takács
Veronika (PhD hallgató), Sólyomfi Hanna (munkavállalási és marketing tanácsadó),
Mérő László (professzor), Limpát Imre (tréner, szakpszichológus) és Jelinek
Gábor (kommunikációs és médiaszakember)a „Személyes márkaépítés a munka
világában” témáját járta körbe, hasznos praktikákat és tanácsokat adva a
munkakeresőknek.
|
fotó: Personal Branding Konferencia Facebook |
A ’personal branding’ avagy a
személyes márka nem egy új fogalom, mindig létezett csak nem különböztettük meg
külön szóval. Gondoljunk csak arra, hogy
a faluban mindenki ismeri Marsika nénit a pletykást vagy épp Gyuri bácsit, aki
a legjobb cipész a környéken. Mindenkinek van személyes márkája, csak manapság
a közösségi média eszközei lehetőséget teremtenek, hogy még tudatosabban és
önállóan kezelni tudjuk. S a munka világában ez kifejezetten fontos, csak tudni
kell jól építkezni!
Sólyomfi Hanna azzal indította a
beszélgetést, hogy ez egy új trend, amit ’personal brandingnek’, azaz személyes
márkának hívunk. Régen is megvolt ez a fogalom, csak akkor úgy neveztük, hogy
öndefiníció, önmeghatározás. Mindig arra keressük a választ, hogy ki vagyok én?
Takács Veronika is rögtön az elején leszögezte, hogy minden évtizednek
megvannak a saját maga trendi fogalmai, most épp az énmárka. Azért lett most
divatos, mert a munkaerőpiacon történtek változások. Egyrészt a régi tradicionális
értelemben vett szerepek és a karrierutak megváltoztak. Sokkal gyakrabban váltanak munkahelyet az
emberek, gyakrabban kell megmérettetni magukat a munkaerőpiacon. Másrészt régen
a fizikai munkavégzésen volt a hangsúly, most pedig a szellemi munkavégzésbe
tolódott át. Bizonyos pozíciókra túl sok szakember van, ami egy borzasztóan nagy
versenyhelyzetet generál. S ha sikert akarunk elérni, ahhoz promotálni kell magunkat,
hiszen ez egy fontos tényező ahhoz, hogy kiemelkedjünk.
A CV és a motivációs
levél. Mennyire fontos, hogy definiálni tudjuk a személyes márkánkat?
|
kép:i.huffpost.com
|
Amikor a munka világában,
találkozunk egy jelentkezővel, akkor nem beszélhetünk egyből énmárkáról. Egy
interjú során inkább első benyomásról beszélhetünk, hiszen a személyes márka
már egy tudatosan kommunikált identitás. Az első benyomás pedig csupán egy
felületes benyomás. De mielőtt valaki elmegy egy állásinterjúra, beküld egy
önéletrajzot. Így nagyon fontos, hogy sikeresen mutassuk be magunkat az
önéletrajzban és motivációs levélben, mert csak akkor juthat el az interjúra,
ahol az első benyomás megszületik.
„Az egyik hiba, amit az
álláskereső elkövet, hogy kikínlódik egy nagyon kis pöpec önéletrajzot és
megnyugszik,majd ugyanazt elküldi különböző helyekre. De minden egyes
munkahelyre célszerű más és más önéletrajzot írni. Nagyon fontos, hogy tudjuk a
megcélzott pozícióhoz, milyen kompetenciák szükségesek és ennek megfelelően
hívjuk fel az erősségeinkre a figyelmet. Ez egy fontos szempont a
kiválasztásnál. Illetve ezeket a kompetenciákat ki kell fejteni a motivációs
levélben, hiszen az önéletrajzon túl itt is egy részletesebb benyomást tudsz
adni magadról” – hangsúlyozta Sólyomfi Hanna a beszélgetésen. Limpát Imre arra hívta fel a figyelmet, hogy
a munkáltató mindig két dologra kíváncsi: Mihez értesz és mire tud téged
használni? Ezt járja körbe az interjú során állandóan. De nagyon fontos az is
az öndefiníciónál, hogy tudjuk, mit tanulunk. Sok diák ugyanis nem tudja, hogy
amit tanul, mire lesz jó, hova juthat vele. Tisztában kell lenni azzal mihez
értünk, mert csak így tudunk megnyerőek lenni. Jelinek Gábor szerint a személyes
márka egyik eszköze a CV, de ez már a folyamatnak a vége. Azt tanácsolta, hogy
először legyünk azzal tisztában mi a cél és hova szeretne eljutni, ehhez pedig
milyen személyes márkát tudunk felépíteni. Hiszen maga a személyes márka egy
termék, részben egy személyiség és egy kommunikációs folyamat. De a termék itt
maga a személy, éppen ezért a hitelesség kérdése nagyon fontos. Nem tudom magam másnak eladni. Egy kicsit lehet
tupírozni, de nagyon magamat nem tudom másnak eladni, mint ami vagyok. Tehát a
CV előtt fontosabb, hogy kitaláljuk, mi szeretnénk lenni.
Takács Vera ezt kiegészítette
azzal, hogy ismerni kell, hogy hova jelentkezünk, utána kell nézni a cégnek.
Illetve speciális önéletrajz kell. Azt javasolta, hogy ne egy sablon önéletrajzot
és motivációs levelet küldjünk el mindenhova.
Mindig azokat a tulajdonságokat kell kiemelni, amit az adott cég elvár
és ami meg van bennünk, hiszen ebben kell elmondani, hogy miért illesz oda,
hiszen sok CV megy át egy HR-es kezén minden nap. Sólyomfi Hanna szerint az
első, ami szembeötlik a HR-esnek az a fénykép. Magyarországon ez nagy divat,
hogy fényképpel ellátott önéletrajzot kérnek. Ezzel azonban nem ért egyet
egyébként. Mindenki el tudja képzelni milyen körülmények között készülnek ezek
a képek. Nem mindig a legjobb fotót sikerül mellé tenni. Más fotó kell egy
diákmunkához, mint egy komoly munka esetén. Gondoljuk végig milyen arcképet
adunk magunkról.
Hogyan kommunikáljuk az
egyediséget? Mitől lesz sikeres?
|
kép:assets.entrepreneur.com |
Mindannyian azt hangsúlyozták,
hogy nem létezik univerzális szabály, tanács, hiszen akkor mindenki megkapna
minden munkát. Mindenkinek más
tetszik. Első munkát egészen másképp kell megszerezni, mint a második, harmadik
munkát. Az elsőnél azt kell bebizonyítani, hogy formálható vagy, az lesz
belőled, amit a cég akar. Az a kérdés, hogy jól fogod-e csinálni azt, ami a
céget érdekli. Első állásnál még nem
beszélhetünk énmárkáról, üres az életrajz. Később persze másképp működik az
egész, azért keresnek meg, mert tudják, hogy mit tudsz, akkor van már énmárkád.
Amit már korábban is hangsúlyoztak, hogy állásinterjú előtt utána kell nézni a
cégnek vagy ahova menni akarunk.
Azért is, hogy megtudjuk mennyire illeszkedik a cég öndefiníciója hozzánk. Ne
később derüljön ki, hogy ez a munka nem te vagy, nem illik hozzád, nem ezt
akarod. Legyünk őszinték abban, hogy kik vagyunk . Takács Vera azt a
tippet adta, hogy ne csak önmagunk próbáljunk meg reflektálni erre a helyzetre,
hanem kérjük meg a környezetünket, hogy mondja el, hogy mit látnak bennünk,
mivel tudtunk hozzájárulni bizonyos
folyamatokhoz. De fontos, hogy tényleg rendelkezz azokkal a tulajdonságokkal,
amit leírsz. Majd Limpát Imre hozzátette, hogy a szinonima szótár nevű csoda
ott van a polcon. Mindig gondoljuk végig, hogy mondanánk ezt másként. De
figyeljünk arra, hogy a helyes szavakat használjuk. „Például a jó kommunikációs
készség. Húszezerszer láttam már ezt leírva, ha nem többször. Lehet ezt úgy is
mondani, hogy gördülékeny beszédstílus, kommunikatív jellem. Nem biztos, hogy
ezért fognak behívni, de kell az egyediség ebben is. Vagy például a hobbiknál:
olvasok, túrázok, zenét hallgatok. Ne ilyen általánosan írjunk, hanem konkrét
dolgokat, mert az az izgalmas. Érdemes a HR-est lenyomozni, mert sok információ
kideríthető, s tudjuk, hogy a hasonló a hasonszőrűt szereti. Vannak ilyen apró
trükkök, amivel lehet játszani.” – mondta Imre.
|
kép:workingvoices-wpengine.netdna-ssl.com
|
A lényeg mindig az, hogy
megmaradjunk a HR-es fejében, hiszen az már félsiker. Utána már győzelem a
személyes találkozás, meggyőzés kérdése lesz. Néha azonban kicsit
túlkomplikálják a jelentkezők. Gábor manapság azt tapasztalja, hogy a világ az
absztrakt kifejezések használata felé tolódik. Meg kell tanulni érthetően beszélni, nem kell
extra szavakat használni, csak úgy, mint egy átlagos ember. Hiszen az absztrakt
kifejezések senkit nem fognak meg, konkrét izgalmas dolgok kellenek. Tele
vagyunk olyan kifejezésekkel, amit mindenki használ és azt lát bele, amit akar,
hiszen teljesen absztrakt kifejezések. Ezeket kerüljük. Vera is megerősítette ezt az
álláspontot: „Úgy fogalmazzuk meg a motivációs levelet és az önéletrajzot, hogy
a munkáltató is azt értse rajta, amit mi akarunk. Gondoljunk csak arra, hogy a
fotós sem lehet ott mindig, hogy megmagyarázza a képet. Tehát világosnak kell
lennie az üzenetnek. Nem jó az absztrakt szavak használata, mert ha ezeket
használjuk, akkor is meg lesz értve az üzenet, csak nem úgy, ahogy mi
szeretnénk.”
Motivációs levél
Gábor szerint a tárgy mező a
legfontosabb. De nincs egyértelmű tanács. Tárgy nélküli levelet nem olvas el
olyan, aki százas nagyságrendbe kap e-maileket naponta, mert nem tudja, hogy
hova kötődik. Figyeljünk arra is, hogy ne legyen benne elírás, mert nem néz ki
jól. Pályakezdő szinten nem a sokéves
háttereket keresik, hanem tulajdonképpen, hogy jó nyitott könyv legyen, ahhoz,
amit egy adott pozícióban csinálni akar. Van egy diplomája, ami nem azért kell,
hogy ott egy olyan konkrét tudást megszerzett, amit konkrétan használni fog,
hanem nagyon sok esetben arról szól, hogy elért egy bizonyos szellemi
színvonalat. Sokkal fontosabb az a motiváció vagy a precizitás. Ha beírom, hogy
precíz vagyok és el van írva, akkor az némi disszonanciát mutat az énmárkáról.
Hanna azt is kiemelte, hogy Illetve a motivációs levélnek nem mindegy a
terjedelme. Ne regényt írj! Durván egy fél oldalba próbáljuk meg összefoglalni
a legfontosabb gondolatainkat. Nézzük meg a céget, nézzük meg a munkakört és
ehhez igazítsuk a mondanivalónkat. Nem biztos, hogy az a célszerű, hogy mindent
felsorolunk. Ki kell választani azokat az érdeklődési köröket, tapasztalatokat,
ami az adott munkakörhöz a legideálisabb és nem egy standért önéletrajzot és
motivációs levelet kell elküldeni. Majd Vera azzal egészítette ki, hogy nagy
hiba, ha az illető a motivációs levelében ugyanazt ismétli, ami az
önéletrajzában benne van. Véges idő van egy jelölt önéletrajzának és motivációs
levelének elolvasására. Adjunk valami
újat, valami élményt a szakembernek, aki ezeket elolvassa.
Ne féljünk a
visszautasítástól
Mérő László: „Ez ugyanaz, mint a párválasztásnál: nem 100 nőt keresek,
hanem egyet.”
Sokan elkeserednek és
depresszióba esnek, ha visszautasítást kapnak. De nem szabad magadra venni a
visszautasítást, hiszen nem is ismernek. Vera úgy fogalmazott, hogy a
visszautasítás sokszor nem is direkt módon történik meg, mert az önéletrajz
beküldésekor sokszor nem is kapunk választ és ebből nehéz tanulni. De ilyenkor
nem arról van szó, hogy mint embert utasítanak vissza, hanem a jelentkező által
felmutatott CV nem biztos, hogy illeszkedik a céghez. Tehát nem arról van szó,
hogy ti rosszak vagytok, csak van egy feltételezett össze nem illés. De ez nem
azt jelenti, hogy legközelebb nem járhattok sikerrel egy másik pozíciónál. Majd
Hanna is hozzátette, hogy a HR-es sem a mindenható. Ha visszautasítanak minket,
akkor nagyon fontos, hogy fel kell kelnünk.
Gondoljunk arra, hogy ki az, aki visszautasít, mi sem ismerjük. Lehet
pont az ő szakmai hiányossága, hogy nem vett észre valamit, ami miatt elveszített
egy potenciális munkaerőt, aki viszont nagyon sokat tehetett volna a cégért.
Ha kidobnak az ajtón,
mássz vissza az ablakon!
Ha munkát akarunk, akkor az sosem
hullik csak úgy az ölünkbe (legalábbis csak nagyon ritkán). Imre szerint az
álláskeresés három útja: KSH – azaz kapcsolati tőke, hagyományos hirdetési út
és ’S’ mint spontán. Nem foglakozok azzal, hogy valahol van-e hirdetés vagy
nem. Első úton lehet nem is önéletrajzot küldünk, hanem hírül adjuk, hogy létezünk vagy
elmegyünk egy konferenciára, aminek a lényege a kávé szünet. Gábor azt az
álláspontot erősíti, hogy nem a hirdetéseket kell feltétlen nézni. Az a
legfontosabb a sikerhez, hogy bármit tűzök ki, legyen egy célom és tudjam
definiálni. Ha kinézünk egy állást, egy céget, akkor nem kell megvárni, míg
meghirdetik az álláshirdetést. Ha hasznos tudsz lenni, akkor mutasd meg magad.
Hanna azt mondta, hogy ilyenkor az ember utánamegy a cégnek, lenyomozza, hogy
ki az, akihez kerül, felhívja telefonon és beszélget vele. Nem lehet megúszni.
Ki kell kerülni a rendszert. Hívjuk elő önmagunkban a bátorságot! Ne ijedjünk
meg, ha leráznak, ha pillanatnyilag nincs felvétel! Ha tényleg ezt szeretnénk,
akkor legyen bátorságunk kitartani. Ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az
ablakon!
Kapcsolatépítés
A mai világ a kapcsolatokról
szól. Hanna a nyomulós típusú
emberek közé tartozik, így azt tanácsolja, hogy legyen nálunk névjegykártya, amin legyen rajta
az elérhetőségünk: telefonszám és egy e-mail cím. Nem kell önéletrajzot ráírni
a kártyára. Próbáljunk maradandó nyomot hagyni az illetőben, akinek a kezében
hagyjuk. Kérjük el az övét is és keressük meg utána és emlékeztessük arra,
mikor, hol, milyen konferencián vagy rendezvényen találkoztunk.
Amikor már személyesen
is nyomott tudsz hagyni: az interjú
|
kép:job-mentor.com |
Az állásinterjú során a verbális
kommunikáción kívül nagyon fontos a nonverbális kommunikáció is. Nem mindegy,
hogy mi van rajtunk, hogy hogy nézünk ki, nem mindegy milyen arckifejezéssel
lépünk be, nem mindegy milyen a sminkünk és milyen a hajunk. Tehát fontos
mindaz, ami rólunk az első benyomáskor mielőtt még megszólalnánk. Nem mindegy,
hogy mindezt hogyan szerkesztjük meg. Ne sajnáljuk az időt arra, hogy ezt
végiggondoljuk. Az egy természetes dolog, ha valaki egy versenyhelyzetben
izgul. De úgy lépjél be a terembe, hogy rólad az sugározzék, hogy te megérkeztél! – fejttet ki álláspontját
Hanna. Másrészről Imre még azt emelte ki, hogy ne und a saját szövegedet! Ha
látszik rajtad, hogy unod saját magadat, akkor az interjút végző személy miért
ne unja?! Illetve tanuljunk saját hibáinkból! „Mikor kijössz egy interjúról,
egy tárgyalásról, munkaértekezletről, államvizsgáról fogj egy cetlit és írd
össze mit csináltál az elmúlt egy órában zseniálisan. A másik oszlopba pedig
azt írd, hogyha ugyanez az interjú lemegy, akkor mit csinálnál másképp és
hogyan. Mondjuk 10 interjú után kapsz egy útmutatót önmagadhoz, ami már a 11.
interjú előtt nagyon jól tud jönni.” Gábor ehhez még azt fűzte hozzá, hogy egy
interjú során célravezető az őszinteség. Nem egy egyéjszakás kalandról van szó,
hanem egy állásról. Felesleges eljátszani a bazári majmot, mert az lényeg, hogy
mindkét oldalról működjön a kémia. Ha eljátszunk egy olyan szerepet, amilyenek
nem vagyunk, akkor az a próbaidőnél ki fog derülni.
Érdemes megnézni ezt a Ted előadást, hiszen Amy Cuddy
szociálpszichológus elmagyarázza, hogy a nonverbális kommunikáció hatással
lehet sikereink elérésére is:
Nem mindig van
lehetőség válogatni
Mindenki életében van nehéz
időszak. Tűzzünk ki egy határidőt, mert ha valameddig kell csak elviselnünk azt
a kényelmetlen ruhát, akkor azt képesek vagyunk elviselni. Viszont ha nem
látjuk a végét, akkor annak súlyos következményei lehetnek: elküldhetnek a
munkahelyről vagy egészségre káros problémák alakulhatnak ki. Lehet érezni,
hogyha valaki nagyon küzd az interjún. Hanna azt javasolta, hogy ezt próbáljuk
meg elkerülni, mert az állásinterjú nem egy karitatív élethelyzet. Ne
számítsunk arra, hogy a HR-esnek megesik rajtunk a szíve. Őt abszolút nem
érdekli, hogy holnap éhen halunk vagy sem. Inkább próbáljunk egy olyan
benyomást kelteni, ami azt sugallja, hogy a nehézségek ellenére meg tudunk
felelni a kihívásnak. Vera is ezt az álláspontot erősítette: „Személyes
problémákat kerüljük az interjún. Felesleges teher a HR-nek és nem tud vele mit
kezdeni és nem is akar. Tegyél meg mindent, de ne sajnáltasd magadat!”. Imre
erre azt tanácsolta, hogy éljünk az apró stratégiákkal. Szinte bárkihez be
lehet jutni beszélgetés címén, azzal hogy interjút szeretnék vele készíteni,
mert ugye a hiúságlegyezés az egy érdekes dolog. Mindenkinek megvan a saját
szakmai nünükéje. Ezek működnek általában. Gábor szerint minden ilyen
szituációban szerepet játszunk és ezt a másik oldal is tudja. A kérdés az, hogy
én ebben a szerepben mennyire vagyok hiteles.
|
kép:nexusitgroup.com |
A ’80-as évek végén megszületett
az énkép komplexitás elmélet, tehát, hogy egy embernek több énképe van. Minden
egyes szerepetek egy-egy buborék. Ez az elmélet azt mondja, hogy minél több
ilyen buborékod van (minél több szereped van) és ezek minél különbözőbbek,
annál jobban birkózol meg az élet kihívásaival, bizonyos stressz faktorokkal
kapcsolatban. Ha az egyik kidurran még mindig lesz ott más, amiben sikereket
tudtok elérni. Az egyes közösségi média felületek célja, amit kiszolgálnak,
hogy egyben tartja ezeket a képeket, ezeket a ’self’ darabokat.
Közösségi oldalak
Manapság az álláspiacon a közösségi média használata
fontos szempont, hiszen a munkáltatók a potenciális munkavállalókat
monitorozzák a közösségi médián (94%). Figyelik, hogy milyen minőségben
kommunikál a közösségi média platformjain az illető, milyen a helyesírása, a
stílusa, nézik a drog és alkoholhasználatra utaló képeket, megnyilvánulásokat,
valamint a szexuális beállítódást is. Ezenkívül
nézik a karitatív, önkéntes tevékenységeket , valamint hogy hogyan járul
hozzá a társadalom működéséhez. A másik részről a munkavállaló is utánanéz az
interneten, hogy mit mondanak, milyen értékelés van a vállalatról, milyen az
elégedettség és ez is fontos szerepet játszik munkahelyválasztásnál (4 milliós
mintán végzett kutatás világszerte). Mindenki jelen van a közösségi oldalakon, de
inkább kapcsolattartásra használjuk, mintsem, hogy potenciális álláskereső énünket
mutassuk meg rajta. Hogyan érdemes kezelni?
„Ez egy nagyon nehéz kérdés,mert
egyik oldalról felvetődik az, hogy a Facebook a barátaimmal való
kapcsolattartásról szól, ahol a privát életemet osztom meg velük a virtuális
térben. De annyira kicsi a világ, hogy biztos lesz olyan közös ismerős, aki
annak ellenére, hogy nem akarom, mégis látni fogja. A komolyabb cégek megnézik
a jelentkező virtuális térben való különböző formáit. A saját lányomnak is
elmagyaráztam, hogy nagyon klassz, hogy a Balaton Soundon ott őrjöng és örülök,
hogy boldog, de vegye le a képet, mert ügyvédi irodánál dolgozik és nem
megengedhető. Ha komolyan gondoljuk és hosszabb távra tervezünk, akkor nézzük
át a rólunk megtalálható képeket, információkat.” – mondta Sólyomfi Hanna.