A tanár tanít, s mi diákok tanulunk. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Ők is megjárták már ezt az utat, s tudják jól. Nagy Ágnes tanárnő (angol nyelv), Bökönyszegi Zsanett tanárnő (kémia,matematika) és Miklósvölgyi Miklós tanár úr (magyar nyelv és irodalom, történelem) mesél arról, hogy milyen tanulók voltak a gimnáziumban, s, hogy kiskorukban miként képzelték el magukat a felnőttek világában:)
Nagy Ágnes tanárnő emlékei a gimnáziumi évekről:
"Nagyon szerettem ide járni. Szerettem az iskola légkörét és az osztályban is jól éreztem magam. Nem voltam kitűnő tanuló, de azokból a tantárgyakból, amelyek a továbbtanuláshoz kellettek (angol, orosz), igyekeztem a maximumot kihozni magamból. Érdekelt a magyar és a történelem is. A reáltantárgyakat nem igazán kedveltem, de azokból is mindig teljesítettem egy elfogadható szintet. A tesi órák nekem nagy kikapcsolódást jelentettek, még akkor is, ha rendszeresen nulladik órában voltak. Szívesen vettem részt a közösségi életben, iskolai szinten is.
A tanári pályámat mindenképpen itt, a volt iskolámban képzeltem el. Örülök, hogy ez a vágyam valóra vált."
Bökönyszegi Zsanett tanárnő így emlékszik vissza a gimnáziumi évekre:
"Azt mondhatom, hogy jó tanuló voltam a középiskolában. Az osztálytársaim egy párszor strébernek is neveztek, pedig azért ennyire durva nem volt a helyzet. Viszont az biztos, hogy minden órára felkészültem, sőt még meg is terveztem a tanulást. Tehát felírtam, hogy milyen tantárgyaim lesznek a következő napon, körülbelül hány percet fogok szánni a tantárgyra és mindent átnéztem, még a kevésbé kedvelt tantárgyakat és a kevésbé fontosnak tartottakat is. Például a filozófia órára is ugyanúgy fel tudtam készülni. Igazából 10 percet vett igénybe, mert csak át kellett olvasnom a füzetet, amit előző órán ugye leírtam. Úgyhogy minden órára rendszeresen készültem és ebből következett az is, hogy jó tanuló voltam. Sokkal rosszabb lett volna, hogyha elhanyagolom és a TZ-re kellett volna nagy anyagot tanulni. Így ment könnyen és ezt tanácsolom is egyébként mindenkinek, szerintem így kellene ezt csinálni és akkor nem halmozódnának fel a tananyagok.
Általános iskolában fogalmazódott az meg bennem, hogy én bizony tanár akarok lenni, mert nagyon jó tanáraim voltak már akkor is és példaképként tekintettem rájuk. Azt láttam, hogy ez egy csodálatos dolog, a tanárokat mindenki szereti, legalábbis azt hittem. (Most már tudom, hogy ez nem így van.) De ez a dolog egyébként erősödött bennem, mert amikor középiskolába kerültem, akkor még jobb tanáraim, s még több példaképem lett, úgyhogy még inkább azt gondoltam, hogy ez egy szuper dolog. Bár azóta már megismerkedtem ennek a szakmának az árnyoldalaival is, de még mindig kitartok, és szeretem amit csinálok,úgyhogy igazán elmondhatom,hogy nagyon szerencsés vagyok, mert az a munkám amit mindig is szerettem volna és most is szeretem ezt csinálni."
Miklósvölgyi Miklós tanár úr visszatekintése:
"Emlékeim szerint, a legjobb átlagom 4,7 volt, majdnem biztos, hogy elsőben (gimnázium). Ezen magam is meglepődtem. Ilyen magasságba aztán nem sikerült eljutnom aztán sosem. Szerintem 4,2; 4,3; 4,4 körül lehetett az össztantárgyi átlagom. Ez azt jelentette, hogy azért a bölcsész tantárgyakból, érdeklődésből adódóan általában hoztam az 5 –t, de nem mindig. Tehát, hogy töriből voltam én 4-es is például, emlékszem. Aztán csak történelem tanár lettem többek között. A természettudományos tantárgyakból, mondjuk úgy, hogy változó eredményeket produkáltam. Amikor bekerültem a Kossuthba, a matekkal súlyos gondjaim voltak. Nem volt túl jó az alap sem, s a tehetségem sem bizonyos, hogy túl erős volt. Aztán úgy évről évre, csak összeraktam magamat és 11-től kaptunk egy nagyon kedves matematika tanárnőt. Ő nagyon jól megtalálta azt a módszert, meg hangot. Akkor a matekot például nagyon megszerettem. Volt, hogy 5-ös voltam, aztán 4-es, érettségi 5-ös lett. Arra nagyon büszke vagyok ma is, hogy 5-ösre érettségiztem belőle. De azért nem voltam nagyon 100%-os matekból, tehát sokszor voltam 4-es 5-ös között. Fizikát muszáj volt tanulni, mert vittük a pontot. Tehát fizikából, ha akartam, ha nem, nem volt választható. Így aztán nagyon kellett gyilkolni, na így kaptam kegyelem 4-t. A többiből pedig a tanár jóindulata és a szerencse függvényében a 3-as 4-es között produkáltam.
Igazán úgy nem voltak sose konkrét céljaim, de így utólag visszatekintve azt hiszem, hogy valahol a tanári pálya azért erősen benne volt a pakliban. De hát így, hogy tanár akarok lenni, ez így nem fogalmazódott bennem meg sosem, de azt tudtam, hogy főleg a történelem és az irodalom érdekelnek, ez az, ami vonzott. Édesanyám is tanár volt, nyílván otthonról is hozta ezt az ember, úgyhogy inkább csak alakult egy picikét ez."
Szöveg:Létai Alexandra
