Jónás Vera: „Nagyon jól érzem most abban magam, hogy picit lassabban és kimértebben történnek a dolgok”

Fotó: Marosi Viktor

Jónás Veránál sosem áll meg az élet. Az elmúlt hónapok főleg a külföldi koncertezésekről szóltak nála, így pont amszterdami fellépése során tudtuk utolérni Verát még november elején. Lessétek meg az interjút, mert volt miről beszámolnia!

Külföldön turnéztál az elmúlt hónapokban, ráadásul nem csak Európában, hanem Ázsiában is zenéltél. Mesélnél erről egy kicsit!?

Fotó: Jónás Vera FB

Vera: Vera: Nagyon fantasztikus volt Ázsiában. Dél-Koreában, Japánban és Kínában voltunk egy hat állomásos turnén. Sokat repültünk, pakoltunk és cipekedtünk, de nagyon sok izgalmas, érdekes emberrel találkoztunk. Elmentünk a bolygó másik pontjára és ugyanúgy zenéhez kapcsolódni tudó, nyitott emberekkel találkoztunk. Ez óriási élmény volt számomra. Találkoztam olyan emberekkel, akikkel egy mondatot sem tudtunk beszélni (nem beszéltek angolul), de zeneileg nagyon össze tudtunk kapcsolódni és nagyon tudtak kötődni, ahhoz, amit játszottunk nekik. Ezt többször átéltük Ázsiában és szuper volt! Három héttel a turné után visszamentem Tajvanra, ahol egy dalszerző táborban voltam egy hétig. Ez megint egy új csavar volt számomra. Ott is nemzetközi társaság volt és sokféle emberrel zenéltünk együtt. Ez is különleges élmény volt.

Ha egy kicsit a múltba is visszatekintünk, akkor pont októberben volt 5 éves a Game című albumod. Amióta ez a lemez megjelent mik voltak a fő állomások az életedben? Mire emlékszel vissza szívesen?

Vera: Soha nem gondolkodtam ezen, de sokféle szinten tudnék erről beszélni. Ami elsőnek eszembe jut, azok a nagykoncertek, amire mondjuk fél évet, egy évet is készültünk: volt két MÜPÁ-s koncert, két trafós koncert, többször játszottunk az Akváriumban és az A38-on is. Volt olyan, hogy átépítettük az A38 hajót és táncosokat hívtunk. Máskor meg elképesztő díszletet és mozgó ledfal őrületet használtunk a MÜPA-ban. Nagyon sokféle koncert volt, ami arról szólt, hogy arra a másfél/kétórás koncertre hatványozott mennyiségű időt rászántunk, hogy megtervezzük a díszleteket és az egész koncepciót. A Game után  mindig nagylélegzetvételű dolgok voltak és főleg ezek maradtak meg. Talán ott toltam ki magam leginkább a komfortzónámból. Talán akkor is, amikor igazán kezdett begyorsulni a koncertek mennyisége. Amikor már havi egy koncert helyett minden hétvégén mentünk valamelyik városba, akkor az már másfajta koncentrációt és ráhangolódást igényelt. Sokrétű ez számomra, de leginkább a hanganyagok elkészítése mellett, a koncertek minősége az, ami nekem mindig a mérföldköveket hozta. Azért dolgozom 100 órát, hogy az az egy óra, amikor zenélünk az tökéletes legyen. A koncertek után mindig fantasztikus érzés van bennem és azért az érzésért éri meg a sok utazás is.

A teljes interjú a Music Backstage oldalán elérhető!