A személyes márka a munka világában

kép: m.cdn.blog.hu

Hogyan érhetjük el, hogy figyeljenek ránk? Hogy hitelesnek tartsanak? Hogy kiemelkedjünk a versenytársaink közül, ha nem vagyunk született tehetségek ezen a területen?

Április 27-én került megrendezésre a KommOn Kommunikációs Szakkolégium szervezésében a Personál Branding Konferencia. Az egész esemény a személyes márkaépítésről szólt. Takács Veronika (PhD hallgató), Sólyomfi Hanna (munkavállalási és marketing tanácsadó), Mérő László (professzor), Limpát Imre (tréner, szakpszichológus) és Jelinek Gábor (kommunikációs és médiaszakember)a „Személyes márkaépítés a munka világában” témáját járta körbe, hasznos  praktikákat és tanácsokat adva a munkakeresőknek.

fotó: Personal Branding Konferencia Facebook

A ’personal branding’ avagy a személyes márka nem egy új fogalom, mindig létezett csak nem különböztettük meg külön szóval.  Gondoljunk csak arra, hogy a faluban mindenki ismeri Marsika nénit a pletykást vagy épp Gyuri bácsit, aki a legjobb cipész a környéken. Mindenkinek van személyes márkája, csak manapság a közösségi média eszközei lehetőséget teremtenek, hogy még tudatosabban és önállóan kezelni tudjuk. S a munka világában ez kifejezetten fontos, csak tudni kell jól építkezni!

Sólyomfi Hanna azzal indította a beszélgetést, hogy ez egy új trend, amit ’personal brandingnek’, azaz személyes márkának hívunk. Régen is megvolt ez a fogalom, csak akkor úgy neveztük, hogy öndefiníció, önmeghatározás. Mindig arra keressük a választ, hogy ki vagyok én? Takács Veronika is rögtön az elején leszögezte, hogy minden évtizednek megvannak a saját maga trendi fogalmai, most épp az énmárka. Azért lett most divatos, mert a munkaerőpiacon történtek változások. Egyrészt a régi tradicionális értelemben vett szerepek és a karrierutak megváltoztak.  Sokkal gyakrabban váltanak munkahelyet az emberek, gyakrabban kell megmérettetni magukat a munkaerőpiacon. Másrészt régen a fizikai munkavégzésen volt a hangsúly, most pedig a szellemi munkavégzésbe tolódott át. Bizonyos pozíciókra túl sok szakember van, ami egy borzasztóan nagy versenyhelyzetet generál. S ha sikert akarunk elérni, ahhoz promotálni kell magunkat, hiszen ez egy fontos tényező ahhoz, hogy kiemelkedjünk.

A CV és a motivációs levél. Mennyire fontos, hogy definiálni tudjuk a személyes márkánkat?

kép:i.huffpost.com

Amikor a munka világában, találkozunk egy jelentkezővel, akkor nem beszélhetünk egyből énmárkáról. Egy interjú során inkább első benyomásról beszélhetünk, hiszen a személyes márka már egy tudatosan kommunikált identitás. Az első benyomás pedig csupán egy felületes benyomás. De mielőtt valaki elmegy egy állásinterjúra, beküld egy önéletrajzot. Így nagyon fontos, hogy sikeresen mutassuk be magunkat az önéletrajzban és motivációs levélben, mert csak akkor juthat el az interjúra, ahol az első benyomás megszületik.

„Az egyik hiba, amit az álláskereső elkövet, hogy kikínlódik egy nagyon kis pöpec önéletrajzot és megnyugszik,majd ugyanazt elküldi különböző helyekre. De minden egyes munkahelyre célszerű más és más önéletrajzot írni. Nagyon fontos, hogy tudjuk a megcélzott pozícióhoz, milyen kompetenciák szükségesek és ennek megfelelően hívjuk fel az erősségeinkre a figyelmet. Ez egy fontos szempont a kiválasztásnál. Illetve ezeket a kompetenciákat ki kell fejteni a motivációs levélben, hiszen az önéletrajzon túl itt is egy részletesebb benyomást tudsz adni magadról” – hangsúlyozta Sólyomfi Hanna a beszélgetésen.  Limpát Imre arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkáltató mindig két dologra kíváncsi: Mihez értesz és mire tud téged használni? Ezt járja körbe az interjú során állandóan. De nagyon fontos az is az öndefiníciónál, hogy tudjuk, mit tanulunk. Sok diák ugyanis nem tudja, hogy amit tanul, mire lesz jó, hova juthat vele. Tisztában kell lenni azzal mihez értünk, mert csak így tudunk megnyerőek lenni. Jelinek Gábor szerint a személyes márka egyik eszköze a CV, de ez már a folyamatnak a vége. Azt tanácsolta, hogy először legyünk azzal tisztában mi a cél és hova szeretne eljutni, ehhez pedig milyen személyes márkát tudunk felépíteni. Hiszen maga a személyes márka egy termék, részben egy személyiség és egy kommunikációs folyamat. De a termék itt maga a személy, éppen ezért a hitelesség kérdése nagyon fontos.  Nem tudom magam másnak eladni. Egy kicsit lehet tupírozni, de nagyon magamat nem tudom másnak eladni, mint ami vagyok. Tehát a CV előtt fontosabb, hogy kitaláljuk, mi szeretnénk lenni.

Takács Vera ezt kiegészítette azzal, hogy ismerni kell, hogy hova jelentkezünk, utána kell nézni a cégnek. Illetve speciális önéletrajz kell. Azt javasolta, hogy ne egy sablon önéletrajzot és motivációs levelet küldjünk el mindenhova.  Mindig azokat a tulajdonságokat kell kiemelni, amit az adott cég elvár és ami meg van bennünk, hiszen ebben kell elmondani, hogy miért illesz oda, hiszen sok CV megy át egy HR-es kezén minden nap. Sólyomfi Hanna szerint az első, ami szembeötlik a HR-esnek az a fénykép. Magyarországon ez nagy divat, hogy fényképpel ellátott önéletrajzot kérnek. Ezzel azonban nem ért egyet egyébként. Mindenki el tudja képzelni milyen körülmények között készülnek ezek a képek. Nem mindig a legjobb fotót sikerül mellé tenni. Más fotó kell egy diákmunkához, mint egy komoly munka esetén. Gondoljuk végig milyen arcképet adunk magunkról.

Hogyan kommunikáljuk az egyediséget? Mitől lesz sikeres?

kép:assets.entrepreneur.com

Mindannyian azt hangsúlyozták, hogy nem létezik univerzális szabály, tanács, hiszen akkor mindenki megkapna minden munkát. Mindenkinek más tetszik. Első munkát egészen másképp kell megszerezni, mint a második, harmadik munkát. Az elsőnél azt kell bebizonyítani, hogy formálható vagy, az lesz belőled, amit a cég akar. Az a kérdés, hogy jól fogod-e csinálni azt, ami a céget érdekli.  Első állásnál még nem beszélhetünk énmárkáról, üres az életrajz. Később persze másképp működik az egész, azért keresnek meg, mert tudják, hogy mit tudsz, akkor van már énmárkád. Amit már korábban is hangsúlyoztak, hogy állásinterjú előtt utána kell nézni a cégnek vagy ahova menni akarunk. Azért is, hogy megtudjuk mennyire illeszkedik a cég öndefiníciója hozzánk. Ne később derüljön ki, hogy ez a munka nem te vagy, nem illik hozzád, nem ezt akarod. Legyünk őszinték abban, hogy kik vagyunk . Takács Vera  azt  a tippet adta, hogy ne csak önmagunk próbáljunk meg reflektálni erre a helyzetre, hanem kérjük meg a környezetünket, hogy mondja el, hogy mit látnak bennünk, mivel tudtunk  hozzájárulni bizonyos folyamatokhoz. De fontos, hogy tényleg rendelkezz azokkal a tulajdonságokkal, amit leírsz. Majd Limpát Imre hozzátette, hogy a szinonima szótár nevű csoda ott van a polcon. Mindig gondoljuk végig, hogy mondanánk ezt másként. De figyeljünk arra, hogy a helyes szavakat használjuk. „Például a jó kommunikációs készség. Húszezerszer láttam már ezt leírva, ha nem többször. Lehet ezt úgy is mondani, hogy gördülékeny beszédstílus, kommunikatív jellem. Nem biztos, hogy ezért fognak behívni, de kell az egyediség ebben is. Vagy például a hobbiknál: olvasok, túrázok, zenét hallgatok. Ne ilyen általánosan írjunk, hanem konkrét dolgokat, mert az az izgalmas. Érdemes a HR-est lenyomozni, mert sok információ kideríthető, s tudjuk, hogy a hasonló a hasonszőrűt szereti. Vannak ilyen apró trükkök, amivel lehet játszani.” – mondta Imre.

kép:workingvoices-wpengine.netdna-ssl.com

A lényeg mindig az, hogy megmaradjunk a HR-es fejében, hiszen az már félsiker. Utána már győzelem a személyes találkozás, meggyőzés kérdése lesz. Néha azonban kicsit túlkomplikálják a jelentkezők. Gábor manapság azt tapasztalja, hogy a világ az absztrakt kifejezések használata felé tolódik.  Meg kell tanulni érthetően beszélni, nem kell extra szavakat használni, csak úgy, mint egy átlagos ember. Hiszen az absztrakt kifejezések senkit nem fognak meg, konkrét izgalmas dolgok kellenek. Tele vagyunk olyan kifejezésekkel, amit mindenki használ és azt lát bele, amit akar, hiszen teljesen absztrakt kifejezések.  Ezeket kerüljük. Vera is megerősítette ezt az álláspontot: „Úgy fogalmazzuk meg a motivációs levelet és az önéletrajzot, hogy a munkáltató is azt értse rajta, amit mi akarunk. Gondoljunk csak arra, hogy a fotós sem lehet ott mindig, hogy megmagyarázza a képet. Tehát világosnak kell lennie az üzenetnek. Nem jó az absztrakt szavak használata, mert ha ezeket használjuk, akkor is meg lesz értve az üzenet, csak nem úgy, ahogy mi szeretnénk.”

Motivációs levél

Gábor szerint a tárgy mező a legfontosabb. De nincs egyértelmű tanács. Tárgy nélküli levelet nem olvas el olyan, aki százas nagyságrendbe kap e-maileket naponta, mert nem tudja, hogy hova kötődik. Figyeljünk arra is, hogy ne legyen benne elírás, mert nem néz ki jól.  Pályakezdő szinten nem a sokéves háttereket keresik, hanem tulajdonképpen, hogy jó nyitott könyv legyen, ahhoz, amit egy adott pozícióban csinálni akar. Van egy diplomája, ami nem azért kell, hogy ott egy olyan konkrét tudást megszerzett, amit konkrétan használni fog, hanem nagyon sok esetben arról szól, hogy elért egy bizonyos szellemi színvonalat. Sokkal fontosabb az a motiváció vagy a precizitás. Ha beírom, hogy precíz vagyok és el van írva, akkor az némi disszonanciát mutat az énmárkáról. Hanna azt is kiemelte, hogy Illetve a motivációs levélnek nem mindegy a terjedelme. Ne regényt írj! Durván egy fél oldalba próbáljuk meg összefoglalni a legfontosabb gondolatainkat. Nézzük meg a céget, nézzük meg a munkakört és ehhez igazítsuk a mondanivalónkat. Nem biztos, hogy az a célszerű, hogy mindent felsorolunk. Ki kell választani azokat az érdeklődési köröket, tapasztalatokat, ami az adott munkakörhöz a legideálisabb és nem egy standért önéletrajzot és motivációs levelet kell elküldeni. Majd Vera azzal egészítette ki, hogy nagy hiba, ha az illető a motivációs levelében ugyanazt ismétli, ami az önéletrajzában benne van. Véges idő van egy jelölt önéletrajzának és motivációs levelének elolvasására.  Adjunk valami újat, valami élményt a szakembernek, aki ezeket elolvassa.

Ne féljünk a visszautasítástól

Mérő László: „Ez ugyanaz, mint a párválasztásnál: nem 100 nőt keresek, hanem egyet.”

Sokan elkeserednek és depresszióba esnek, ha visszautasítást kapnak. De nem szabad magadra venni a visszautasítást, hiszen nem is ismernek. Vera úgy fogalmazott, hogy a visszautasítás sokszor nem is direkt módon történik meg, mert az önéletrajz beküldésekor sokszor nem is kapunk választ és ebből nehéz tanulni. De ilyenkor nem arról van szó, hogy mint embert utasítanak vissza, hanem a jelentkező által felmutatott CV nem biztos, hogy illeszkedik a céghez. Tehát nem arról van szó, hogy ti rosszak vagytok, csak van egy feltételezett össze nem illés. De ez nem azt jelenti, hogy legközelebb nem járhattok sikerrel egy másik pozíciónál. Majd Hanna is hozzátette, hogy a HR-es sem a mindenható. Ha visszautasítanak minket, akkor nagyon fontos, hogy fel kell kelnünk.  Gondoljunk arra, hogy ki az, aki visszautasít, mi sem ismerjük. Lehet pont az ő szakmai hiányossága, hogy nem vett észre valamit, ami miatt elveszített egy potenciális munkaerőt, aki viszont nagyon sokat tehetett volna a cégért.

Ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon!

Ha munkát akarunk, akkor az sosem hullik csak úgy az ölünkbe (legalábbis csak nagyon ritkán). Imre szerint az álláskeresés három útja: KSH – azaz kapcsolati tőke, hagyományos hirdetési út és ’S’ mint spontán. Nem foglakozok azzal, hogy valahol van-e hirdetés vagy nem. Első úton lehet nem is önéletrajzot  küldünk, hanem hírül adjuk, hogy létezünk vagy elmegyünk egy konferenciára, aminek a lényege a kávé szünet. Gábor azt az álláspontot erősíti, hogy nem a hirdetéseket kell feltétlen nézni. Az a legfontosabb a sikerhez, hogy bármit tűzök ki, legyen egy célom és tudjam definiálni. Ha kinézünk egy állást, egy céget, akkor nem kell megvárni, míg meghirdetik az álláshirdetést. Ha hasznos tudsz lenni, akkor mutasd meg magad. Hanna azt mondta, hogy ilyenkor az ember utánamegy a cégnek, lenyomozza, hogy ki az, akihez kerül, felhívja telefonon és beszélget vele. Nem lehet megúszni. Ki kell kerülni a rendszert. Hívjuk elő önmagunkban a bátorságot! Ne ijedjünk meg, ha leráznak, ha pillanatnyilag nincs felvétel! Ha tényleg ezt szeretnénk, akkor legyen bátorságunk kitartani. Ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon!

Kapcsolatépítés

A mai világ a kapcsolatokról szól. Hanna a nyomulós típusú emberek közé tartozik, így azt tanácsolja, hogy  legyen nálunk névjegykártya, amin legyen rajta az elérhetőségünk: telefonszám és egy e-mail cím. Nem kell önéletrajzot ráírni a kártyára. Próbáljunk maradandó nyomot hagyni az illetőben, akinek a kezében hagyjuk. Kérjük el az övét is és keressük meg utána és emlékeztessük arra, mikor, hol, milyen konferencián vagy rendezvényen találkoztunk.

Amikor már személyesen is nyomott tudsz hagyni: az interjú

kép:job-mentor.com

Az állásinterjú során a verbális kommunikáción kívül nagyon fontos a nonverbális kommunikáció is. Nem mindegy, hogy mi van rajtunk, hogy hogy nézünk ki, nem mindegy milyen arckifejezéssel lépünk be, nem mindegy milyen a sminkünk és milyen a hajunk. Tehát fontos mindaz, ami rólunk az első benyomáskor mielőtt még megszólalnánk. Nem mindegy, hogy mindezt hogyan szerkesztjük meg. Ne sajnáljuk az időt arra, hogy ezt végiggondoljuk. Az egy természetes dolog, ha valaki egy versenyhelyzetben izgul. De úgy lépjél be a terembe, hogy rólad az sugározzék, hogy  te megérkeztél! – fejttet ki álláspontját Hanna. Másrészről Imre még azt emelte ki, hogy ne und a saját szövegedet! Ha látszik rajtad, hogy unod saját magadat, akkor az interjút végző személy miért ne unja?! Illetve tanuljunk saját hibáinkból! „Mikor kijössz egy interjúról, egy tárgyalásról, munkaértekezletről, államvizsgáról fogj egy cetlit és írd össze mit csináltál az elmúlt egy órában zseniálisan. A másik oszlopba pedig azt írd, hogyha ugyanez az interjú lemegy, akkor mit csinálnál másképp és hogyan. Mondjuk 10 interjú után kapsz egy útmutatót önmagadhoz, ami már a 11. interjú előtt nagyon jól tud jönni.” Gábor ehhez még azt fűzte hozzá, hogy egy interjú során célravezető az őszinteség. Nem egy egyéjszakás kalandról van szó, hanem egy állásról. Felesleges eljátszani a bazári majmot, mert az lényeg, hogy mindkét oldalról működjön a kémia. Ha eljátszunk egy olyan szerepet, amilyenek nem vagyunk, akkor az a próbaidőnél ki fog derülni.

Érdemes megnézni ezt a Ted előadást, hiszen Amy Cuddy szociálpszichológus elmagyarázza, hogy a nonverbális kommunikáció hatással lehet sikereink elérésére is:

Nem mindig van lehetőség válogatni

Mindenki életében van nehéz időszak. Tűzzünk ki egy határidőt, mert ha valameddig kell csak elviselnünk azt a kényelmetlen ruhát, akkor azt képesek vagyunk elviselni. Viszont ha nem látjuk a végét, akkor annak súlyos következményei lehetnek: elküldhetnek a munkahelyről vagy egészségre káros problémák alakulhatnak ki. Lehet érezni, hogyha valaki nagyon küzd az interjún. Hanna azt javasolta, hogy ezt próbáljuk meg elkerülni, mert az állásinterjú nem egy karitatív élethelyzet. Ne számítsunk arra, hogy a HR-esnek megesik rajtunk a szíve. Őt abszolút nem érdekli, hogy holnap éhen halunk vagy sem. Inkább próbáljunk egy olyan benyomást kelteni, ami azt sugallja, hogy a nehézségek ellenére meg tudunk felelni a kihívásnak. Vera is ezt az álláspontot erősítette: „Személyes problémákat kerüljük az interjún. Felesleges teher a HR-nek és nem tud vele mit kezdeni és nem is akar. Tegyél meg mindent, de ne sajnáltasd magadat!”. Imre erre azt tanácsolta, hogy éljünk az apró stratégiákkal. Szinte bárkihez be lehet jutni beszélgetés címén, azzal hogy interjút szeretnék vele készíteni, mert ugye a hiúságlegyezés az egy érdekes dolog. Mindenkinek megvan a saját szakmai nünükéje. Ezek működnek általában. Gábor szerint minden ilyen szituációban szerepet játszunk és ezt a másik oldal is tudja. A kérdés az, hogy én ebben a szerepben mennyire vagyok hiteles.

kép:nexusitgroup.com

A ’80-as évek végén megszületett az énkép komplexitás elmélet, tehát, hogy egy embernek több énképe van. Minden egyes szerepetek egy-egy buborék. Ez az elmélet azt mondja, hogy minél több ilyen buborékod van (minél több szereped van) és ezek minél különbözőbbek, annál jobban birkózol meg az élet kihívásaival, bizonyos stressz faktorokkal kapcsolatban. Ha az egyik kidurran még mindig lesz ott más, amiben sikereket tudtok elérni. Az egyes közösségi média felületek célja, amit kiszolgálnak, hogy egyben tartja ezeket a képeket, ezeket a ’self’ darabokat.

Közösségi oldalak

Manapság az álláspiacon a közösségi média használata fontos szempont, hiszen a munkáltatók a potenciális munkavállalókat monitorozzák a közösségi médián (94%). Figyelik, hogy milyen minőségben kommunikál a közösségi média platformjain az illető, milyen a helyesírása, a stílusa, nézik a drog és alkoholhasználatra utaló képeket, megnyilvánulásokat, valamint a szexuális beállítódást is. Ezenkívül  nézik a karitatív, önkéntes tevékenységeket , valamint hogy hogyan járul hozzá a társadalom működéséhez. A másik részről a munkavállaló is utánanéz az interneten, hogy mit mondanak, milyen értékelés van a vállalatról, milyen az elégedettség és ez is fontos szerepet játszik munkahelyválasztásnál (4 milliós mintán végzett kutatás világszerte). Mindenki jelen van a közösségi oldalakon, de inkább kapcsolattartásra használjuk, mintsem, hogy potenciális álláskereső énünket mutassuk meg rajta. Hogyan érdemes kezelni?

„Ez egy nagyon nehéz kérdés,mert egyik oldalról felvetődik az, hogy a Facebook a barátaimmal való kapcsolattartásról szól, ahol a privát életemet osztom meg velük a virtuális térben. De annyira kicsi a világ, hogy biztos lesz olyan közös ismerős, aki annak ellenére, hogy nem akarom, mégis látni fogja. A komolyabb cégek megnézik a jelentkező virtuális térben való különböző formáit. A saját lányomnak is elmagyaráztam, hogy nagyon klassz, hogy a Balaton Soundon ott őrjöng és örülök, hogy boldog, de vegye le a képet, mert ügyvédi irodánál dolgozik és nem megengedhető. Ha komolyan gondoljuk és hosszabb távra tervezünk, akkor nézzük át a rólunk megtalálható képeket, információkat.” – mondta Sólyomfi Hanna.